A telek fenyői

Akkor is, ha a fák ugyanúgy simogatják
Tovább a kék nyári eget.
Tovább és tovább,
Csúcsuk, akár a finom ecset,
Lazítja az égboltkéket.

Akkor is, az emlék csak emlék marad,
A telek fenyői éjszaka
Egyre hajlonganak.