Akkor is, ha a fák ugyanúgy simogatják
Tovább a kék nyári eget.
Tovább és tovább,
Csúcsuk, akár a finom ecset,
Lazítja az égboltkéket.

Akkor is, az emlék csak emlék marad,
A telek fenyői éjszaka
Egyre hajlonganak.

De amikor feküdtünk a napon, néztem a Völgyhidat.
Szerintem tökre lejt jobbra.
Nem, nézd meg jobban.
Ugye jobbra lobban.

Hány nap kell ahhoz, hogy kiszikkadjon
A balatonparti fű?
Hány pokróc nyomja
Úgy, hogy a rojtja
Árnyékolja és hozzá a sör,
Kicsit kiöntöttem persze.

Stroboszkopikus emléktár,
Villanófényes felidézés.
Egy íriszben száz pillantás.
Egy kézfogásban száz érintés.
Villanásra gyorsul a szívem,
Izzadok.